Sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, illetve hogy mikor. Végül úgy döntöttem, igen, és közvetlenül az ősz elején. Fontos időszak ez a gyümölcsfáink életében. Gyakori tévhit, hogy egy-egy év, vagyis vegetációs időszak a fáknak tavasszal kezdődik, amikor megpattannak a rügyek, és megindul a nedvkeringés és az élet. De ez nem így van, és nagyon sok gondnak, terméskiesésnek az elejét tudjuk venni, ha megértjük: a gyümölcsfáknak a következő év most kezdődik.

Ez a kijelentés persze pontosításra, részletezésre szorul. Talán az volna a legpontosabb kijelentés, hogy egy gyümölcs termő fa életében a következő év, a termő ciklus újraindulása a termés leszüretelése után kezdődik el. Persze ez a kijelentés sem teljesen pontos, hiszen a termés eltávolításakor keletkezett sebet "kezelnie" kell a fának, és persze a szüret hormonális változással is jár. Nem szeretnék elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni a rügyek képződésének, illetve kihajtási erélyének dinamikáját illetően, a gyakorlati teendő és cél szempontjából nem releváns. Lássuk hát a lényeget!

 Korábbi bejegyzésben, "A kezdetek és alapok, hasznos linkek, infók"-ban írtam már a fák két éves ciklusáról (egyik évben rogyásik, másik évben szinte semmi), illetve ennek az okáról. Röviden a lényeget idemásolom.

Nagyon sok embert hallottam arról panaszkodni, hogy ilyen-olyan fajtájú gyümölcsfája két éves ciklusokban terem rendesen. Az egyik évben rogyásig van a fa, a másik évben meg csak pár szem. És ezt hallottam már kajszival kapcsolatban (talán erre a fajtára a legjellemzőbb), de körtére, szilvára, cseresznyére (gyakorlatilag az egész prunus nemzetségre) is panaszkodtak már így előttem. Ennek a "gyökere" (a problémáé nem a fáé :D ) a fák ciklikus életében keresendő, és a tápanyag ellátottság nem megfelelő szintjében. De mondhatnám azt is, hogy sokan - tévesen - azt hiszik, hogy egy fa termő éve tavasszal kezdődik. Bizony nem, hanem jóval korábban: amikor az előző termést leszedtük, attól kezdve már a következő "évben" járunk, mert a termő rügyek nem tavasszal rakódnak be, hanem jóval előbb. Ez talán nem túl szerencsés, mert (csak nekünk csemege, a fa számára) a szaporodást szolgáló generatív rész kinevelése rendkívüli energia mennyiség felhasználással jár, ami után nincs jó kondícióban a fa. Ettől függetlenül tény, hogy ezután a pont után kezd "nőni" a következő évi termés, abból, ami energia erre maradt. És ha nem avatkozunk közbe, akkor az bizony csak arra elég, amire. Régi a mondás, de ma is igaz: semmiből nem lesz semmi. Sok termés kinevelése sok energiát igényel, mi marad? Szinte semmi. Mi fog teremni a következő évben? Szinte semmi.

Maga a szüret is fontos szerepet játszik a fa életében, több okból is. A gyümölcs létrehozását rövidtávfutók sprintjéhez lehetne hasonlítani. Amikor beérnek a célba, rögtön nem képesek az előbbi teljesítményre. Kell egy kis pihenés. Emellett sokkal fontosabb a szüretnek egy másik vonatkozása: hogyan távolítjuk el a gyümölcsöt. Lehet letépni, esetleg kisebb ággal együtt, sérülést okozva ezzel a fának, illetve lehet finoman leszedni, esetleg eszköz segítségét is igénybe venni. Ne feledjük: az okozott sérülés energiát von el a fától, amit nem tud rügy képzésre fordítani, illetve a betegségeknek is nyitott kapu a seb, és ezzel megint az előző ponthoz értünk vissza: a betegség is energiát von el a fától, amit nem tud nekünk tetsző célokra fordítani.

JAVASLAT: egy kímélő szüret után - ha a közelben álló fákon lévő gyümölcs nem zárja ki - egy fertőtlenítő permetezés elejét tudja venni sok mindennek. Érdemes széles hatásspektrumú szerekkel rovar, gomba, és lehetőség szerint baktérium ellen is védekezni. Nem követünk el hibát, ha atka elleni szert is használunk! Természetesen most is jó, ha van tápanyag a permetlében, de legyünk óvatosak! Júliusban illetve augusztus első felében is még számos gyümölcsfajtának megnő a rügy kihajtási képessége, lehetősége. Ha túl nagy dózis a tápanyag, elkezdhet hajtani a fa, ami termés szempontjából hátrányos, mert a vízhajtásokra fordított energiából nem lesz termő rügy (és esetleg a hajtás sem "érik" be, nem fásul el, ami fokozott téli fagykárhoz vezethet). Tehát csak finoman, kis dózissal, és lehetőleg minél alacsonyabb nitrogén szinttel, és nem csak júliusban augusztusban. Növényvédő szerre nem teszek javaslatot, adott fajtakörhöz illeszkedő szereket használjunk, figyelve arra, hogy a közelben van-e érő gyümölcsöt tartalmazó fa. Bátran használjuk a felszívódó szereket!

(Akit nem érdekel a mögöttes miért, bátran görgessen lejjebb, keretben a konkrét recept)

Táplálás tekintetében speciális megoldások felé kell fordulnunk. A nitrogén most kifejezetten az ellenségünk, cinkből se juttassunk ki túl sokat. A kálium csak lombtrágyában javasolható, ott viszont nagyon is, segíthet csökkenteni a téli fagykárokat, és a megfelelő ellátottság fontos szerepet játszhat a tavaszi hidegtűrésben. További fontos szerepe lehet a vesszők beérésében, fásodásában is. Kén is jó ha van kis mennyiségben a lombtrágyában, szintén a hidegtűrést segítheti elő. Foszfor szintén kis mennyiségben javasolt, alapvetően csak az energia transzfer megfelelő ellátottsága miatt. Magnézium is javallott a tápoldatunkba, számos folyamatban játszik szerepet, többek között a csökkenő napsütést lehet ellensúlyozni vele. Ha nem tettük meg korábban, akkor most szükséges egy kis kalcium táplálás is, egyébként ez a tápelem elhanyagolható most.

Gondolom feltűnt (mindenkinek, aki elolvasta :D ), hogy feltételes módban fogalmaztam az előző bekezdésben. Ezzel arra szerettem volna utalni, hogy (a régi mondás szerint) amit Jancsika nem tett meg, azt János már nem tudja pótolni. Vagyis amit korábban nem tettünk meg táplálás tekintetében, azt nem tudjuk csak most, ősszel, csökkenő aktivitás mellett pótolni, behozni. Fontos, hogy egész évben megfelelően tápláljuk a gyümölcsfáinkat. Tapasztalatból írom, hogy meghálálják.

Alább pedig a konkrét javaslat, hogy mivel. Én Fitohorm termékeket használok, de leírom, hogy mi van benne, mire van szükség, így könnyen össze lehet állítani a saját receptet más márkából is.

Későbbiek során mindenképpen érdemes többször tápoldatozni, lombtrágyázni a fát, elősegítve ezzel a termő rügyek berakódását. A fent említett tápoldat kombinációk jók, ismételhetünk vele. Az ősz során spórolásból kifolyólag csökkenthetjük a dózist 25-33 % mértékben. Nagyon fontos, hogy a növényvédelmet se hanyagoljuk el csak azért, mert már nincs a fán gyümölcs. Sajnos be tudunk gyűjteni most is olyan betegségeket (első sorban gombás eredetűeket), amelyek jövőre fejtik ki a hatásuk java részét. És megelőzni mindig könnyebb (és energia tekintetében is sokkal spórolósabb), mint megfékezni.

Bár nem tartozik szorosan a táplálási témához, de fontos megemlíteni azt, ami nélkül nincs tápanyag: a vízet. Sokszor a nyár végére érve kiszárad a föld, és vízhiányos állapot alakul ki, ami erősen rontja a jövőbeni kilátásokat. Csak lombon keresztül nem tudjuk hatékonyan táplálni a fát, ezért érdemes odafigyelni a megfelelő víz utánpótlásra is. Érdemes mérni a lehullott csapadékot is, mert egy gyümölcsfának 10-20 mm csapadék az semmi! Javaslom, hogy az előrejelzéseket is figyeljük, mert jóból is megárt a sok.

További lehetőségek előtt is állunk ősszel. A tél és a tavasz folyamán jelentősebb mennyiségű csapadékra lehet számítani. Ezt ki lehet használni lassabban mozgó tápanyagok, illetve gyorsabban mozgó tápanyagok mélységi ki- és lejuttatására.

Foszfor. Egyike a leglassabban mozgó tápanyagoknak. Oldódni is igen lassan oldódik. Hát műtrágya formában bátran juttassunk ki ősszel alaptrágyaként, hadd vigye lefele a víz, hogy ott legyen a gyökérnél, amikor majd kell.

Nitrogén. Viszonylag gyorsan mozog a talajban, illetve könnyen ki is mosódik. Az egyik legsúlyosabb táplálási hibák közé tartozik az őszi kijuttatás, hát véletlenül se tegyük, se magában, se kombi hatóanyag formában!

Kálium. Az őszi kijuttatást csak mérsékelten, már csak azért is, mert a tenyészidő második fele a káliumigényes időszak. Adhatunk ki ősszel is alaptrágyaként, hadd mosódjon le, de fejtrágyázásra mindenképpen szükség lesz, illetve lombon keresztül is fontos a kijuttatása, ősszel hatékonyabb is. Számos kálium alapú műtrágya áll rendelkezésünkre, de jól fontoljuk meg, hogy milyen dózisban melyiket juttatjuk ki! Érdemes a kálium tápelem leírását elolvasni, illetve egyéb forrásból is tájékozódni, hogy mire van szükségünk. A kálium szulfát - szélsőségesebb ph kivételével - egy jó, általános megoldás lehet, persze megfontolva, hogyan tervezzük a jövőben a kén tápelemet kijuttatni, és milyen mennyiségben.

Magnézium: fontos tápelem, viszonylag könnyen mozog a talajban, illetve könnyen ki is mosódik. Homok talajokon semmiképpen nem érdemes kijuttatni ősszel, pláne ha figyelembe vesszük, hogy könnyen mozog a növényben is.  Kötöttebb, magnézium hiányos talajokon lehet érdemes kis mennyiségben ősszel kijuttatni.

Kalcium: könnyen mozog a talajban, viszont a növényben nem. Ősszel érdemes lehet korlátozott mennyiségben kijuttatni, leginkább akkor, ha fahamu (az érték) formában tesszük. Jól ellensúlyozza a műtrágyák savanyító hatását, de érdemes biztos ami biztos alapon ph mérést is végezni. Külön hangsúlyozom, hogy a fahamut érdemes ősszel és tavasszal is kijuttatni, mert a csapadék hatékonyan mozgatja a benne található tápanyagokat. Ha csak egyszer szeretnénk hamuzni, akkor tavasszal tegyük.